A barlangban nagyon sötét volt. Próbáltam a Lámpást égve tartani, de mindig kialudt. Sokáig tartott újra meggyújtani, mert valami mindig elfújta. Úgy döntöttem, hogy kijövök a barlangból, mert így hiába próbálkozom. Észre vettem, hogy körülöttem az embereknek ugyan ez a problémája. Szorítják magukhoz az elaludt lámpásokat, és kétségbe esve keresik, hogy tudnák újra meggyújtani.

Kell, hogy legyen valaki, aki ismeri az örök Lámpások fényének titkát!

Hosszú kutatás után találtunk egy Lámpás Gyújtót. Elmentünk Hozzá, azt mondta segít nekünk. Elkezdett mesélni, mintha milliárdnyi fényév távolságából hallottuk volna a hangját, ismerte minden Lámpás nyelvét. A Lámpás Gyújtó végtelen tudás birtokosa, szikrázóan ragyogott. Észrevettem, hogy közelében a Lámpásom elkezd pislákolni. Megtaláltuk, akit kerestünk. Azt mondta, ha szeretnéd, hogy a Lámpásod örökké égjen, annak az a feltétele, hogy amit meggyújtottam, azt meg kell tartanod. Elmondom, hogyan csináld, neked csak követned kell a tanultakat.

Teltek a hónapok, és én szégyenkezve hol kialudt Lámpással, hol nehezen megtartott pislákolóval tértem vissza Hozzá. De amikor Őt hallgattam, a Lámpásom egyre erősebben égett.

Arra gondoltam, ha a saját Lámpásán kívül még ennyi ember Lámpását képes meggyújtani, akkor én nem adhatom fel, ez az egyetlen esélyem arra, hogy az Életet jelentő Lámpásomat megtarthassam.

Egyik nap a pislákoló Lámpásommal üldögéltem a barlangomban. Magamban mormoltam az imákat. Valaki szólított. Szétnéztem, de teljesen egyedül voltam. Újra hallottam a szavakat, és tudtam, hogy hozzám beszélnek. Ekkor ránéztem a Lámpásra, aki így szólt:

- Jól hallottad, én beszélek hozzád. -  Fénye egészen erősen égett.

- Ha beszélsz velem, figyelsz rám, akkor tudok neked segíteni, és a fényem mindig látni fogod. 

Ez volt hát a titok… 

Lehoczki Zsuzsanna
(UKTM-jógatanuló)
Veresegyház, 2021.