I. Bevezetés
Az ember ősidők óta kutatja az őt körülvevő univerzumot, és keresi a „végső” választ azokra a felvetődő kérdésekre, amelyek minden gondolkodó emberben megfogalmazódnak: ki vagyok én, honnan kerültem ide, mi dolgom itt, honnan erednek az általam megfigyelt törvényszerűségek, hogyan jött létre az univerzum, ki vagy mi irányítja, van-e Isten és ki Ő (stb.)?
A nagy világvallások és filozófiai rendszerek ezekre az alapvető kérdésekre keresik a választ, amely mindig kor, idő és körülmény függvénye, vagyis kijelenthetjük, hogy eddig az abszolút igazságot nem sikerült megtalálni, mert minden egyes világtanítót követ egy másik világtanító, aki újra fogalmazza a válaszokat, és sok esetben homlokegyenest ellenkező ténymegállapításokat tesz ugyanazzal a kérdés kapcsolatban. Lehetséges persze, hogy ezek az ellentmondások látszólagosak, és a mi korlátozott felfogóképességünk okozza, hogy nem látjuk meg az azonosságot. Éppen ezért az is ősidők óta megfigyelhető tendencia, hogy a vallások, filozófiák belső mozgása időnként elkülönülési folyamatokhoz, időnként pedig, közeledési folyamatokhoz vezet. Így minden vallás vagy filozófia egy idő után ágazatokra bomlik, és ezek bizonyos alapelvek megtartása mellett, a többi elkülönülten létező vallás, filozófia tanításaitól önmagát elhatárolni igyekszik, vagy épp ellenkezőleg, integrálni kívánja azok tanításait. Sokszor egyes irányzatok leválása, önálló továbbfejlődése, vagy más irányzatokkal történő összeolvadása következik be.