Nála ez azzal járt együtt, hogy adott egy koant (paradoxont), hogy rágódjak rajta. Ha megválaszolom, közelebb kerülhetek a végső felismeréshez:

A paradoxon:

A csend lágyabb a víznél,
az üresség a gyémántnál is keményebb…
Az üresség lágyabb a víznél,
a csend a gyémántnál is keményebb…
Hátad mögé veted az egész világot,
ha ezt most megérted.
(wolzol)

Több év elteltével született meg a válaszom:

Puha üresség mélye ölbe vesz,
elrejt lágy csendet, semmi nesz…
Üresség gyémánt kemény üregét
a csend kongása törte szerte szét…
Az éji sötétség nesztelen osont,
tiszta fénnyé vált a horizont.

Mikor mesterem elé álltam a megoldással, rám nézett jellegzetes, átható tekintetével: - Lehet, hogy ráéreztél, de te nem tudod, mit írtál le!
- Nincs kizárva - ismertem el készségesen, mert sejtettem, hogy felfogóképességem határait meghaladja a válasz mélysége.